A hüllők táplálkozás szempontjából három csoportra oszthatóak a növényevők, a mindenevők és a ragadozók. A mesterséges etetés során mindig az adott faj természetes étkezési szokásait kell figyelembe venni. Ennek ismeretében tudjuk összeállítani a szükséges táplálékot a beadás módjának figyelembevételével. A hüllő eleséget minden esetben megfelelő vitamin és ásványianyag kiegészítéssel kell ellátni. Az eleséget javasolt kevés vízzel hígítani, hogy a folyadékbevitelt is biztosítsuk az állat számára. Azt, hogy az adott hüllőnek éppen mennyi hüllő eleség jár sok minden befolyásolhatja. A táplálék mennyiségét az állat általános állapota, illetve az esetleges betegsége határozza meg, és semmiképpen nem szabad azonnal nagy mennyiséget juttatni az állatba. Jelentős különbség van az egyes fajok között az etetés gyakoriságában is, azonban mint mindig, ilyenkor is az állat természetes szokásai az irányadók.
Naponta táplálkozó fajokat, mint például a szárazföldi teknősök, zöld leguán, javasolt 1-2 naponta etetni. Az ő esetükben akár már egy hét koplalás is jelentős időnek számít. A ritkábban táplálkozó fajok, mint a kígyók, ragadozó teknősök ennél ritkább etetéssel is megelégszenek. A hüllő eleség esetében, ha nem fogy úgy, ahogy megszoktuk, akkor az rendellenességről árulkodik. Ennek az esetek többségében valamilyen tartási probléma az előidézője, de számtalan betegség kísérő tünete is lehet. Éppen ezért fontos a kiváltó ok felderítése, ami mindenképp szakember feladata. Ezt követően, az esetleg szükséges gyógyszeres kezelés mellett, azonban sokszor a gazdára hárul az állat kiegészítő etetése. Ez nagymértékben gyorsíthatja a beteg kedvencünk felépülését.
